Seppy felnő...

Sziasztok! Sajnálom hogy ilyen régen írtam, de most összefoglalok minden eddigit (:
Hát... amíg nem írtam addig nem sok minden történt. Seppy élte mindennapjait...
... És időközben felnőtt. Seppy most fél éves elmúlt, és igen nagy kutya lett belőle. Szófogadó, okos, alázatos és legfőképpen odaadó kutyussá cseperedett.

Seps már csak kétszer kap enni egy nap, reggel 7-kor és este 7-kor. Minden nap viszem sétálni, több mint egy órás sétát teszünk fenn a Miske-dombon a szabadban, bár most a betegségem miatt kevesebbet sétáltunk. Seppy szépen szót fogad nekem séta közben, feltéve ha nincs a közelünkben másik kutya, ugyanis olyankor el sem jut a füléig amit mondok neki...
Nagyon szeret aludni, amikor csak teheti alszik (:
Seppy imád bent lenni a házban velünk, élvezi hogy körülvesszük, és velünk pihenhet esténként.
És persze csak azért tudjuk beengedni a házba, mert megtanulta odabent mit szabad és mit nem.
Már nem tör össze semmit, nem rágja meg a kanapét és a párnákat sem tépkedi. Tudja mi a rend...
Egyre könnyebb vele együtt élni.
Azt mondják, hogy ilyenkorban "kamasz" a kutya. És igen, Seppyn is látszik hogy "kamaszodik", mert sokszor próbál ellenkezni, de nem vészes a helyzet, mert a végén mindig belátja hogy nem neki áll a világ, és ő az akinek engedelmeskednie kell.
Nemrégen olvastam egy cikket az interneten arról, hogy milyen a golden retriever *standard*,
és elhatároztam hogy Seppyből ilyen kutyát nevelek. Igen, nevelek, mivel a kinézete megvan hozzá, úgy vélem.
(A standard leírást lásd itt: http://www.freeweb.hu/sunnyfields/hu_standard.htm)

Seppy nagyon jó barát lett, olyan kutya amilyenre minden gazdi vágyik. Büszkén mondhatom, hogy jó választás volt Zsuzsától, a Shining Gold kennelből választani kutyát, mert pont azt kaptam amit szeretem volna... (:

Retriever a javából!

Seppyvel ma lebuszoztam Csopakra, hogy kicsit fürödhessen a Drága :)
Vagyis csak akartam Csopakra utazni, mivela buszsofőr azt elfelejtette megemlíteni, hogy a Csopaki vasutállomáson nem áll meg, csak az Arácsin (ami mellesleg 4 km-re van Csopaktól).
Így hát Sepppyvel 4 km-t kellett gyalogolnom a bicikliúton...
Mikor vége lett a bicikli útnak a nagynéném férje értem jött, hogy odataláljak a házhoz.
Ott Seppy is kapott vizet, és utánna lementünk a "Csopacabana"-ra. :)
A nagynénémék egy néptáncbemutatót néztek, amíg én Seppyvel elmentem a strand mögött lévő nádashoz, ahol Seppynek volt alkalma fürödni... És itt megmutatta Seppy az ösztöneit :)
Amint meglátta a vizet, hanyadt-homlok rohant, és akkora hasast ugrott, mint egy ház :))
Ebből is látszik, hogy Seppy retriever a javából!
Úgy tűnik ezentúl is nyugodtan vihetjük Seppyt fürdeni, mert igazán szereti a vizet...
Csak legközelebb talán nem Arácson szállunk le, és pancsi előtt nem kell 4 km-t gyalogolnunk...
... reméljük :D...

A dummy

Seppynek vettem egy dummy-t, hogy majd séta közben apportírozhassak vele...
Azt hittem, nem fogja visszahozni, vagy utánna se megy (a labdával ezt teszi).
Felmentem vele ma a dombra, és úgy szaladt a dummy után, mintha kergették volna... :))
És néha-néha még vissza is hozza... :)
Vettem neki kutyasípot is, és arra is egész szépen sikerült máris rászoktatnom.
Úgy látom Seppyvel ahogy nő, egyre könnyebb lesz.

A hűséges mentőkutya hazatért

11 hete már, hogy a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kiképzőjének, Komondi Piroskának belga juhász mentőkutyája, Thor váratlanul eltűnt ideiglenes őrzőjétől a Mályi-tó partjáról.

A kutyát ismerők közös véleménye az volt, hogy legvalószínűbben beteg gazdája keresésére indult budapesti otthonukba. Bár a 200 kilométeres távolság és az út közben leselkedő sok veszély sokakat kétkedésre indított, de a reményt az elmúlt hetekben mégsem adtuk fel, egyre csak vártuk Thor felbukkanását.

Mivel a kutya eltűnéséről több médium is tudósított, ezért az országban sokak izgultak még velünk. Időről-időre híradásokat kaptunk, hogy hol vélték látni Thort, egyre valószínűbbé vált, hogy rövidesen visszatalál gazdájához. A nagy esemény mára virradó éjjel következett be, az utolsó telefonhívás már Budapestről tudósított, s végül Thor éjfél után megérkezett gazdája kapujához.
A gyors egészségügyi vizsgálat megállapította, hogy bár kullanccsal és bolhával erősen fertőzött volt, és jónéhány bogáncsot gyűjtött a bundájába, de nagyobb baja nem esett a hosszú úton. Már csak az van hátra, hogy kipihenje magát, és reményeink szerint rövidesen újból szolgálatba állhat.

Vadóc története

Vadóc 2006.03.11-én teljesen átlagos kutyaként került be a HEROSZ állatotthonába az anyukájával (Szmöllivel) együtt. Ekkor 1 éves fiatal kan kutya volt. Az akkori viselkedése még teljesen eltért attól, ahogy kikerült a menhelyről. Eleinte nem foglalkoztunk vele különösebben, csak úgy, mint a többi kutyával. Természetesen figyeltünk épségére, kondíciójára, egészségére, de ő inkább elbújt mindenki elől a kennel hátsó részében. Viselkedése tartózkodó volt az emberekkel szemben, a többi kutyával mindig is jól kijött. Ha meg akartuk fogni, legszívesebben kitért ez emberi kéz elől. A rossz élmények határozták meg viselkedését, azért volt olyan visszahúzódó. Mikor az ivartalanítására került sor, én akkor ismerkedtem vele össze. Eléggé félt mindentől és mindenkitől, sokat kellett nyugtatgatni és foglalkozni vele, mire ki tudtam vinni a szabadba egy kicsit.

Minden így kezdődött, és mégis meddig eljutottam ezzel a kutyussal, szinte hihetetlen.

Akkor volt kedvenc, kiválasztott kutyám, akivel rendszeresen foglalkoztam a menhely kiképzési programja során, de megjegyeztem őt lehetséges utódnak. Miután elkerült Németországba az akkori kedvenc kutyusom, hamarosan elkezdtem a Vadóccal foglalkozni. Eleinte nem szerettem annyira, csak kellett egy kutyus, akivel foglalkozhatok. Úgy voltam vele: majd úgyis megszokom őt, és biztos, hogy megszeretem úgy, mint a másik kutyámat. Ez természetesen így is lett, sőt sokkal de sokkal jobban megszerettem őt, mint azt valaha is hittem volna!

Sokat sétáltam vele, és szép lassan összeszoktunk. Sétáról sétára egyre jobban megnyílt, megmutatta az igazi énjét és érdemeit. Néhány hónap múlva már nem lehetett ráismerni. Sokkal nyíltabb lett, bár a kennelben való elbújást továbbá is jellemző volt rá. Rájöttem, hogy a sétákon el is lehet engedni, mert visszajön, ha hívom. Ezzel nagyot javult a kapcsolatom vele. Megbíztam benne és szerintem ő is bennem. Elválaszthatatlan páros lettünk. Sok tulajdonságát megismertem, többek között az igen fejlett vadászösztönét is. És azt is, hogy mennyi szeretet lakozik benne. Ha leguggoltam hozzá, ő egyből a nyakamba mászott, olyan volt ilyenkor, mintha átölelt volna; és az a sok puszi, amit ekkor kaptam! Nagyon megszerettem, el sem lehet mondani mennyire. Végül hét hónapot töltöttem el vele, ez rengeteg idő, nem véletlen tehát, hogy nagyon hozzám nőtt egy ilyen csodás kutya.

Természetesen pont a fentiek miatt nagyon nehéz volt az elválás.

folytatás:http://fejermegye.herosz.hu/index.php?oldal=tortenetek

Egy szomorú történet...

Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte:
-Rockyval játszom, apa...

(Edwards S.C)

Idézetek

~"Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát és enni adunk neki, akkor soha nem fog megharapni. Ez a különbség a kutya és az ember között."
(Mark Twain)

~ "A kutya a legállhatatosabb barát - az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez."
(George Gordon Noel Byron)

~ "A kutyát jobban szórakoztatja az ember, mint az embert a kutya, amiből egyértelműen következik, hogy az ember a nevetségesebb."
(James Grover Thurber)

~ "Nem a póráz teszi a kutyát hűségessé."
(Mikszáth Kálmán)

~ "Ha csontot löksz a kutyának, még nem vagy jótékony. Akkor vagy jótékony, ha megosztod a csontot a kutyával, pedig magad is éppoly éhes vagy, mint a kutya."
(Jack London)

~ "Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát vagy a barátságát, mert már a barátunknak született - mielőtt még felnyitná a szemét, már hisz bennünk; még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát."
(Maurice Maeterlinck)

~ "A kutya nem tesz különbséget, ha egy értelmes vagy, ha egy fogyatékos gyerek simogatja meg. "
(Kersztes Attila)

~ "A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket!"
(Scott, Sir Walter)

~ "Egy jól nevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebéded. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni."
(Thomson, Helen)

~ "A kutya nemesebb lény mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a legirigylésre méltóbb tulajdonsága amit az ember soha nem tudhat magáénak."
(Anonimus)

Seppy 2 nálunk töltött hónapja

Mielőtt megérkezett

Az első nap új otthonában

Pár nappal később...


Egyre csak növekszik a kicsike :)))

Seppy barátkozik :))

Az első kiállítás
----------------------------------------------
"A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál."
(Josh Billings)
-----------------------------------------------

CAC kiállítás, Kaposvár - Képek

Seppy és Hyper :))

A kiállítás előtt


Seppyt beállítom

A bírók előtt...

Zsuzsa & Hyperion


A kupák :))

Seppyvel a bébi show-ban

CAC Kaposvár 2010.08.01

Seppy túl van első kiállításán, amire annyit készültünk. Mikor odaértünk rögtön találkoztunk Zsuzsával, és kutyáival. Hypert, Seppy apjával azonban nem tudtunk rögtön találkozni, mert a kocsiban pihent a verseny előtt.
Sep nagyon jól viselte a kutyák közelségét, türelmesen hagyta, hogy megszaglásszák, és nyugodtan feküdt az árnyékban miközben más kutyák ugatták. Csodálkoztam is hogy ilyen jól ment neki... azt hittem, hogy tiszta bolond lesz, és össze-vissza fog ugrálni, meg ráncigálni...
Ehhez képest le vagyok nyűgözve.
Elég sokat kellett várnunk mire Seppyt felvezethettem. De legalább addig is volt időm a szőrével foglalkozni. Odafele megálltunk, hogy Seppy pisilhessen, és beleült a sárba, így volt is munkám vele...
Adri nagyon kedves, és segítőkész volt, kölcsönadta nekem az egyik felvezető pórázát, még választhattam is. :))
Mielőtt behívtak a ringbe, kicsit gyakoroltunk a felvezető pórázzal. Az is elég jól ment. Aztán néhány beállítás, és már mentünk is be.
Egy másik, Seppynél egy hónappal idősebb kan golden retrieverrel mentünk be.
Egymás mögé felálltunk, és mindketten, beállítottuk a kutyánkat.
Sep gyönyörűen hagyta, hogy a lábait rakosgassam, és nem zavarta a másik kutya jelenléte sem.
Egyszer ugyan le akart ülni, de ez akkor is nagyon nagy haladás :))
Aztán amikor láb mellett kellett futnia, akkor sem ellenkezett, nagyon készséges volt.
Már egy kicsit unta a banánt, amikor másodszor is be kellett állítanom, és bepróbálkozott egy-két leüléssel, de még akkor is szuper volt ahogy beállt.
A bíró csupa jót mondott, aztán a végén annyit: "ő az ígéretes kan, indulhat a bébi showban..."
Végül átadta a fehér szalagot, és kimentünk...
Miután kiértünk Zsuzsa nagyon megdícsért minket, azt mondta teljesen profin csináltuk, csak így tovább! :)) (Köszönjük, Zsuzsa!)
Sokat kellett várni a bébi show kezdetéig, ezért addig elugrottunk kajálni.
Azt mondták, hogy terv szerint a bébi show 15:00-kor kezdődik, de csak 16:15 körül tudták elkezdeni.
Amikor behívták a bébiket, akkor harmadiknak mentünk be Seppel.
Körbe kellett futtatni a kutyákat a körben, majd beállítani ismét. Itt már kicsit jobban megállt, és csak egyszer akart leülni. A bíró minden kutyust megvisgált, majd kiválasztotta a három legjobbat. Ebben sajnos nem voltunk benne, de ez nem lohasztotta le a kedvünket. :))
Zsuzsa a kiállítás után e-mailban elhalmozott dícséretekkel ismét :))
Hát azt hiszem büszkén mondhatom, hogy Seppy első kiállítása nagyon nagyon eredményes volt :)

A nyaralás

Ezen a nyáron is elmentünk nyaralni.. Seppynek szegénykémnek pedig otthon kellett maradnia :(
Elindultunk, és az utca végén eszünkbe jutott hogy kb. 50.000 Ft értékű üdülési csekket hagytunk otthon... Ezért vissza kellett mennünk érte xd. Szegény Seppy teljesen meg volt zavarodva, nem értette mért jöttünk haza. De azért örült nekünk. Aztán, amikor beértünk Veszprémbe eszünkbe jutott hogy megint otthon maradt valami... Seppy drága megint nem tudta mi van :S
Teljesen megzavarodott. Aztán amikor úgy váltük minden megvan, akkor újra útnak indulhattunk, és Seppy miatt sem kellett aggódnunk, mert a nagynéném és a férje vigyáznak rá otthon a kényelmes megszokott helyén...

Új barátok :)

Adrihoz hoztak egy új kutyust, pár napig ő vigyáz rá. Gininek hívják, nagyok aranyos, energikus, és kedves golden. Seppy nagyon szeret játszani Ginivel, állandóan rajta lóg (szó szerint :D)...
De Gini nagyon türelmes. Türelmesen hagyja, hogy Seppy tépkedje a szőrét, sőt engedi, hogy leterítse a földre. Nagyon jó játszópajtás :)) És valószínűleg nagyon-nagyon jó anya is lenne...
Holnap is megyünk sétálni Adrival, Borival, Katával, de ami jobban érdekli Seppyt az az, hogy Mya, Zara, Szemi, és Gini is jön :))

Seppy új barátja :)

Seppynek új barátja akadt. Mya-nak hívják. Mya egy aranyos, kedves, szeleburdi olasz vizsla.
Seppy imád vele játszani, le sem száll róla. Amikor sétálni megyünk, egész úton ugrál neki, hogy elérje, hogy játszon vele...
Mya is érdekes... először tudomást sem vesz Seppyről, aztán meg úgy belelendül a játékba, hogy teljesen megfelejtkezik magáról, és átmegy "tank üzemmódba"... :D

De a kis méretbeli különbségek ellenére is nagyon jól megvannak egymással.
Seppy sokat tanul Mya-tól vadászat terén is. Mya-ban a vadászösztön csillapíthatatlan. Amint meglát egy madarat, rögtön figyel, fülel, és majd megveszik hogy elkaphassa...
Seppi pedig próbál úgy tenni, mintha ő is látná... de nem látja :))
Mindenesetre igyekszik tanulni Mya-tól. Egyszer úgy bánik vele, mint egy játszópajtással, máskor pedig úgy figyel rá, és próbál tanulni tőle, mintha az anyukája lenne... Biztos vagyok benne, hogy nagyon szereti, és felnéz rá :)



Seppy alig várja, hogy újra találkozhasson kedvenc játszópajtásával újra...
Ebben a percben is az ajtó előtt ücsörög, hisz tudja, nem sokára indulunk sétálni, és újra játszhat Mya-val...

Seppy első kirándulása

Ma délután anyukámmal, testvéremmel és Seppyvel Velencére kirándultunk. Először a velencei benzinkútnál pihentünk meg, és egy nagy fánkkal kezdtünk :)) Seppy ez alatt a székem árnyékában pihengetett.

Mikor befejeztük az ebédet, utána újra útnak indultunk a tó felé. A partra érve Seppy rögtön feltalálta magát: ide-oda rohangált, és mindent megszagolt, megnézett.
Amikor a vízhez értünk Seppy először nagyon bátortalan volt...
De amikor látta, hogy a víz nem jelent számára veszélyt, azonnal bele is ült, és pancsolt benne :)


Miután végre ki lehetett imádkozni a vízből, szépen leültünk, hogy valamennyire megszáradjon mire visszamegyünk az autóhoz.


Nem nagyon száradt meg Seppy szőre, úgyhogy valószínűleg órákig ott ücsöröghettünk volna, ezért inkább elindultunk visszafelé egy kevésbé forgalmas úton, hogy Seppy nyugodtan szaglászhasson míg vissza nem érünk a kocsihoz.


Mikor visszaértünk a kocsihoz anyának megcsörrent a telefonja. A barátnője hívta, hogy a tó másik oldalán van, nem megyünk-e el arrafelé? Úgy döntöttünk, hogy mivel arra még úgysem jártunk, hát menjünk! Beültünk az autóba, és elhajtottunk...

Le is értünk a tó túloldalára. Seppyt megitattuk, és elindultunk a part felé.
Azonban a part melletti utacskán egy tábla virított, mi szerint kutyákat tilos a partra vinni...
Így hát inkább leültünk egy közeli vendéglő teraszára. Úgyis elfáradtunk mind, és szomjasak, éhesek is voltunk. Seppy is elfáradt, és alig hogy leültünk már el is szunyókált :)
Ez a kis pihi mindnyájunknak jól esett.

A kis kitérő után visszaballagtunk az autóhoz, és elindultunk hazafelé...
Mind elfáradtunk: a tesóm, és Seppy egymás hegyén-hátán aludtak, én pedig félálomban zenét hallgattam.
Hát ez volt Seppy első kirándulása, és azt hiszem nagyon is élvezte :)) (bár még egyszer sem mondta :D)

Az állás

Nem gondoltam volna, de Seppynek egyre jobban megy az állás.
Hát... ha kiállításra szeretnénk vinni, akkor muszály lesz ezt megtanulnia.
Amikor elkezdtük, akkor még mindig letette a fenekét, nem lehetett megállítani...
Így hát tanácsot kértem Zsuzsától, a Shining Gold kennel tulajdonosától, akitől Seppyt vettük.
Nagyon sokat segített, adott pár tanácsot, de még így sem volt az igazi... még mindig csak akkor csinálta meg, ha kedve volt...
Ezért hát megkérdeztem Adriánát, a Kiddy's Hope kennel tulajdonosát, akivel egy utcában lakom, hogy mit tegyek. Ő mutatott néhány videót, hogy ő hogyan csinálta, és én is kipróbáltam...
És meglepő módon sikerült! Seppy engedelmes volt mindvégig, és gyönyörűen beállt...
Nagyon köszönöm Adrinak is, Zsuzsának is a sok segítséget, nékkülük nem sikerülne még most sem...

Adri & Szemi(fent) Zsuzsi & Hyper (lent)

Hamarosan...

Seppyt nemsokára (amikor felkészítettem rá) kiállításra fogom vinni...
Úgy gondoltam, hogy megpályázom szeptemberben a Nagykanizsai kutyakiállítás bébiosztályát.
Még addíg Seppyt fel kell készíteni rá, sokat gyakorolni az állást, és némi fegyelmet... :))
Azért döntöttem így, hogy kiállításra viszem, mert nagyon előnyös származása van, és a szülei is gyönyörűek...

Apja, Hyper gyönyörű és erős testfelépítésű:


Anyja, Baby elegáns, szápséges és nagyon kedves:


Majd meglátjuk mi sül ki belőle...

Az oltás

Seppy ma kapta meg első oltását, amit itt nálunk kapott.
Nagyon jól viselkedett, nem is gondoltam volna...
Egyáltalán nem volt vele semmi gond. Miután megkapta az oltást, kiment a kertbe, és ugrált, játszott, meg se látszott rajta az oltás...
Teljesen fel volt dobva, és alig várta hogy játszunk vele...
Hát azt hiszem az oltásokkal sem lesz semmi gond... :))

Seppy, te kis rakoncátlan...

Mint kiderült Seppy imád beszökni a házba... és örömében bepisilni :))
Úgyhogy ez ellen természetesen úgy védekezünk, hogy becsukjuk az ajtót...
Csak hogy ez a kisokos rájött, hogy bizony be lehet lökni az ajtót... nem is kell túl nagy erőfeszítés hozzá, mindössze annyi, hogy a fenekével meglökje az ajtót, és íme: szabad út nyílik a lakás felé... :))
Hát... ha nem lenne ez a kutya ki kellene találni...
:D

Egy kis fogócska

Ma este kimentünk a tesómmal játszani a kertbe.
Seppy is szívesen beszállt a játékba, és segített elkapni a tesómat.
Ide-oda rohangált, és boldogan futkározott a kertben velünk.
Seppy nem annyira szereti a vizet, de még a slag vízsugárában is hűen követett, hogy levadássza a tesómat :)) Hozta a labdájit, amitket sorban a szájába adtam, hogy azokkal dobáljuk Petit, így "gyengítve"védekezési képességét...
Seppy a játék végére jól lefáradt, és ismét leheveredett a teraszajtó elé...
Azt hiszem, nagyon hasznosan, és kellemesen töltöttük el ezt az estét is... :))

Seppy leküzdi az élet akadályait :))))

Kipróbáltam, hogy Seppynek hogy megy az akadályugrás. És arra jutottam, hogy elég jól megy neki, de csak akkor csinálja meg, amikor kedve van. De persze nem is várhatok el tőle túl sokat, hiszen még baba :)
De úgy látom, hogy még nagyon tehetséges lehet ebben, csak gyakorlás kérdése...
Úgyhogy szerintem ezt még biztosan gyakorolni fogjuk később, amikor nagyobb lesz...

Seppy új játéka

Seppy ma új játékot talált magának.
Egy egészen egyszerű fakéregdarabot talált, és odahozta hozzám. Eldobtam neki, utánnafutott, lefeküdt mellé, és rágcsálni kezdte...
Annyira megszerette ezt az egyszerű fadarabot, hogy nem is engedte ki a kezei (vagyis a fogai :D) közül...
Azt hiszem, most rájöttem, hogy nem kell különösebb erőfeszítéseket tenni hogy játékszereket gyártsunk a kutyánknak...
Elég ha hagyuk, hogy ő maga találja meg a megfelelő játékot magának...

Pár kép Seppyről

Egy kis fürcsi... :)

Ma, amikor hazaértem Seppy ismét a kapuban várt. Miután lepakoltam a cuccom, kimentem Seppyhez játszani. Seppy kitűnő az apportírozásban. Meglepően könnyen felfogja, hogy mit szeretnék, pedig még nagyon kicsi...
Sőt vissza is hozza az apportot, pedig ezt sosem tanítottam neki, még egy szóval sem kértem tőle soha...
Játszottunk egy kicsit, de a nagy melegben egyikőnknek sem volt kedve túl sokat a napon rohangálni, így hát fogtam a slagot, és mindkettőnket jól leverettem a slagból folyó langyos vízzel :))

Ezek után Seppy ismét úgy nézett ki, mint egy ázott kismadár. Így már sokkal könnyebb volt elviselni a hőséget, de Seppy úgy döntött inkább lustizik egyet, és lehemperedett a teraszra nyíló ajtó mellé...

A szalonna sütés

Ma este szalonnát sütöttünk a kertben.
Minden nagyon jól indult...vettünk finom szalonnát, kenyeret szeltünk, hagymát pucoltunk, mindezt nyársra húztuk. Raktunk a kertünkben egy tüzet. Seppy eközben szárítkozott, ugyanis ma ismét belehempergett valami sárba, ezért meg kellett fürdetnünk. Hát...még mindig fél a hajszárítótól, de azért hősiesen tűrte. Különösen ha a gazdija kézben tartja, mint egy pici babát, és eközben valaki szárítja a szép szőrét. El is készült a kis szépség....a sütnivaló is gusztusosan felhúzva a nyársra. A család körbeülte a tüzet, Seppy boldogan futkározott körbe-körbe. Kapott egy szalonna darabkát is, ilyet most kóstolt először...nagyon ízlett neki, rágicsálta hosszasan, így legalább el tudtuk kezdeni a sütést. Persze, ilyen az élet...épp hogy elkezdtük sütni a szalonnát, eleredt az eső, mintha dézsából öntötték volna...gyorsan becipeltük a cuccokat a teraszra, Seppy pedig ismét az előszobában kötött ki :))) nem mintha nem szeretne ott lenni... Hát ennyit a szalonna sütésről....

Seppy, a házörző :)

Am... mostanában egy kicsit elhanyagoltam a blogírást... de most van egy aranyos történetem! Mégpedig a mai nap!

Seppy ma elkezdte őrizni a házat :)
Amikor ma hazaértem a tesómmal, akkor Seppy a kapuban állt, és minket várt, közben pedig minden idegent megugatott...
Amint meglátott bennünket, abbahagyta az ugatást, és odarohant hozzánk... Már nagyon várhatott bennünket, valószínűleg egész nap unatkozott egyedül... :(

Seppy még nagyon fiatal, de imád futkozni, és nem fárad ki egyhamar.

Így hát egész délután vele játszottunk, jutalmul a ház örzéséért... :)

Seppy új otthona

(Ma 2010.május.20.-a van.
Sajnos később kezdtem el írni a blogot, úgyhogy azért mutat a blog 22.-ét.)
Ő itt Shining Gold Glorius Bastard "Seppy".

Ez egy nagy nap, Seppy ma került új otthonába!
Az autóút nagyon hosszú volt... Seppy szunyókált útközben.
Amikor hazaértünk megmutattuk neki a kertet, de nagyon félénk volt, nem is mozdult...
De aztán egyre jobban feloldódott, és egy óra múlva már jött-ment, mindenkivel játszott :) Seppyt estére még bevittük az előszobába aludni, mert azelőtt még sosem aludt kint,
nem akartuk hogy megijedjen éjszaka...
De ottbent az előszobában nagyon jól érezte magát!
Lefeküdt a pokrócára, és negyed óra múlva már durmolt is :))