Retriever a javából!

Seppyvel ma lebuszoztam Csopakra, hogy kicsit fürödhessen a Drága :)
Vagyis csak akartam Csopakra utazni, mivela buszsofőr azt elfelejtette megemlíteni, hogy a Csopaki vasutállomáson nem áll meg, csak az Arácsin (ami mellesleg 4 km-re van Csopaktól).
Így hát Sepppyvel 4 km-t kellett gyalogolnom a bicikliúton...
Mikor vége lett a bicikli útnak a nagynéném férje értem jött, hogy odataláljak a házhoz.
Ott Seppy is kapott vizet, és utánna lementünk a "Csopacabana"-ra. :)
A nagynénémék egy néptáncbemutatót néztek, amíg én Seppyvel elmentem a strand mögött lévő nádashoz, ahol Seppynek volt alkalma fürödni... És itt megmutatta Seppy az ösztöneit :)
Amint meglátta a vizet, hanyadt-homlok rohant, és akkora hasast ugrott, mint egy ház :))
Ebből is látszik, hogy Seppy retriever a javából!
Úgy tűnik ezentúl is nyugodtan vihetjük Seppyt fürdeni, mert igazán szereti a vizet...
Csak legközelebb talán nem Arácson szállunk le, és pancsi előtt nem kell 4 km-t gyalogolnunk...
... reméljük :D...

A dummy

Seppynek vettem egy dummy-t, hogy majd séta közben apportírozhassak vele...
Azt hittem, nem fogja visszahozni, vagy utánna se megy (a labdával ezt teszi).
Felmentem vele ma a dombra, és úgy szaladt a dummy után, mintha kergették volna... :))
És néha-néha még vissza is hozza... :)
Vettem neki kutyasípot is, és arra is egész szépen sikerült máris rászoktatnom.
Úgy látom Seppyvel ahogy nő, egyre könnyebb lesz.

A hűséges mentőkutya hazatért

11 hete már, hogy a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kiképzőjének, Komondi Piroskának belga juhász mentőkutyája, Thor váratlanul eltűnt ideiglenes őrzőjétől a Mályi-tó partjáról.

A kutyát ismerők közös véleménye az volt, hogy legvalószínűbben beteg gazdája keresésére indult budapesti otthonukba. Bár a 200 kilométeres távolság és az út közben leselkedő sok veszély sokakat kétkedésre indított, de a reményt az elmúlt hetekben mégsem adtuk fel, egyre csak vártuk Thor felbukkanását.

Mivel a kutya eltűnéséről több médium is tudósított, ezért az országban sokak izgultak még velünk. Időről-időre híradásokat kaptunk, hogy hol vélték látni Thort, egyre valószínűbbé vált, hogy rövidesen visszatalál gazdájához. A nagy esemény mára virradó éjjel következett be, az utolsó telefonhívás már Budapestről tudósított, s végül Thor éjfél után megérkezett gazdája kapujához.
A gyors egészségügyi vizsgálat megállapította, hogy bár kullanccsal és bolhával erősen fertőzött volt, és jónéhány bogáncsot gyűjtött a bundájába, de nagyobb baja nem esett a hosszú úton. Már csak az van hátra, hogy kipihenje magát, és reményeink szerint rövidesen újból szolgálatba állhat.

Vadóc története

Vadóc 2006.03.11-én teljesen átlagos kutyaként került be a HEROSZ állatotthonába az anyukájával (Szmöllivel) együtt. Ekkor 1 éves fiatal kan kutya volt. Az akkori viselkedése még teljesen eltért attól, ahogy kikerült a menhelyről. Eleinte nem foglalkoztunk vele különösebben, csak úgy, mint a többi kutyával. Természetesen figyeltünk épségére, kondíciójára, egészségére, de ő inkább elbújt mindenki elől a kennel hátsó részében. Viselkedése tartózkodó volt az emberekkel szemben, a többi kutyával mindig is jól kijött. Ha meg akartuk fogni, legszívesebben kitért ez emberi kéz elől. A rossz élmények határozták meg viselkedését, azért volt olyan visszahúzódó. Mikor az ivartalanítására került sor, én akkor ismerkedtem vele össze. Eléggé félt mindentől és mindenkitől, sokat kellett nyugtatgatni és foglalkozni vele, mire ki tudtam vinni a szabadba egy kicsit.

Minden így kezdődött, és mégis meddig eljutottam ezzel a kutyussal, szinte hihetetlen.

Akkor volt kedvenc, kiválasztott kutyám, akivel rendszeresen foglalkoztam a menhely kiképzési programja során, de megjegyeztem őt lehetséges utódnak. Miután elkerült Németországba az akkori kedvenc kutyusom, hamarosan elkezdtem a Vadóccal foglalkozni. Eleinte nem szerettem annyira, csak kellett egy kutyus, akivel foglalkozhatok. Úgy voltam vele: majd úgyis megszokom őt, és biztos, hogy megszeretem úgy, mint a másik kutyámat. Ez természetesen így is lett, sőt sokkal de sokkal jobban megszerettem őt, mint azt valaha is hittem volna!

Sokat sétáltam vele, és szép lassan összeszoktunk. Sétáról sétára egyre jobban megnyílt, megmutatta az igazi énjét és érdemeit. Néhány hónap múlva már nem lehetett ráismerni. Sokkal nyíltabb lett, bár a kennelben való elbújást továbbá is jellemző volt rá. Rájöttem, hogy a sétákon el is lehet engedni, mert visszajön, ha hívom. Ezzel nagyot javult a kapcsolatom vele. Megbíztam benne és szerintem ő is bennem. Elválaszthatatlan páros lettünk. Sok tulajdonságát megismertem, többek között az igen fejlett vadászösztönét is. És azt is, hogy mennyi szeretet lakozik benne. Ha leguggoltam hozzá, ő egyből a nyakamba mászott, olyan volt ilyenkor, mintha átölelt volna; és az a sok puszi, amit ekkor kaptam! Nagyon megszerettem, el sem lehet mondani mennyire. Végül hét hónapot töltöttem el vele, ez rengeteg idő, nem véletlen tehát, hogy nagyon hozzám nőtt egy ilyen csodás kutya.

Természetesen pont a fentiek miatt nagyon nehéz volt az elválás.

folytatás:http://fejermegye.herosz.hu/index.php?oldal=tortenetek

Egy szomorú történet...

Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte:
-Rockyval játszom, apa...

(Edwards S.C)

Idézetek

~"Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát és enni adunk neki, akkor soha nem fog megharapni. Ez a különbség a kutya és az ember között."
(Mark Twain)

~ "A kutya a legállhatatosabb barát - az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez."
(George Gordon Noel Byron)

~ "A kutyát jobban szórakoztatja az ember, mint az embert a kutya, amiből egyértelműen következik, hogy az ember a nevetségesebb."
(James Grover Thurber)

~ "Nem a póráz teszi a kutyát hűségessé."
(Mikszáth Kálmán)

~ "Ha csontot löksz a kutyának, még nem vagy jótékony. Akkor vagy jótékony, ha megosztod a csontot a kutyával, pedig magad is éppoly éhes vagy, mint a kutya."
(Jack London)

~ "Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát vagy a barátságát, mert már a barátunknak született - mielőtt még felnyitná a szemét, már hisz bennünk; még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát."
(Maurice Maeterlinck)

~ "A kutya nem tesz különbséget, ha egy értelmes vagy, ha egy fogyatékos gyerek simogatja meg. "
(Kersztes Attila)

~ "A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket!"
(Scott, Sir Walter)

~ "Egy jól nevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebéded. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni."
(Thomson, Helen)

~ "A kutya nemesebb lény mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a legirigylésre méltóbb tulajdonsága amit az ember soha nem tudhat magáénak."
(Anonimus)

Seppy 2 nálunk töltött hónapja

Mielőtt megérkezett

Az első nap új otthonában

Pár nappal később...


Egyre csak növekszik a kicsike :)))

Seppy barátkozik :))

Az első kiállítás
----------------------------------------------
"A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál."
(Josh Billings)
-----------------------------------------------

CAC kiállítás, Kaposvár - Képek

Seppy és Hyper :))

A kiállítás előtt


Seppyt beállítom

A bírók előtt...

Zsuzsa & Hyperion


A kupák :))

Seppyvel a bébi show-ban

CAC Kaposvár 2010.08.01

Seppy túl van első kiállításán, amire annyit készültünk. Mikor odaértünk rögtön találkoztunk Zsuzsával, és kutyáival. Hypert, Seppy apjával azonban nem tudtunk rögtön találkozni, mert a kocsiban pihent a verseny előtt.
Sep nagyon jól viselte a kutyák közelségét, türelmesen hagyta, hogy megszaglásszák, és nyugodtan feküdt az árnyékban miközben más kutyák ugatták. Csodálkoztam is hogy ilyen jól ment neki... azt hittem, hogy tiszta bolond lesz, és össze-vissza fog ugrálni, meg ráncigálni...
Ehhez képest le vagyok nyűgözve.
Elég sokat kellett várnunk mire Seppyt felvezethettem. De legalább addig is volt időm a szőrével foglalkozni. Odafele megálltunk, hogy Seppy pisilhessen, és beleült a sárba, így volt is munkám vele...
Adri nagyon kedves, és segítőkész volt, kölcsönadta nekem az egyik felvezető pórázát, még választhattam is. :))
Mielőtt behívtak a ringbe, kicsit gyakoroltunk a felvezető pórázzal. Az is elég jól ment. Aztán néhány beállítás, és már mentünk is be.
Egy másik, Seppynél egy hónappal idősebb kan golden retrieverrel mentünk be.
Egymás mögé felálltunk, és mindketten, beállítottuk a kutyánkat.
Sep gyönyörűen hagyta, hogy a lábait rakosgassam, és nem zavarta a másik kutya jelenléte sem.
Egyszer ugyan le akart ülni, de ez akkor is nagyon nagy haladás :))
Aztán amikor láb mellett kellett futnia, akkor sem ellenkezett, nagyon készséges volt.
Már egy kicsit unta a banánt, amikor másodszor is be kellett állítanom, és bepróbálkozott egy-két leüléssel, de még akkor is szuper volt ahogy beállt.
A bíró csupa jót mondott, aztán a végén annyit: "ő az ígéretes kan, indulhat a bébi showban..."
Végül átadta a fehér szalagot, és kimentünk...
Miután kiértünk Zsuzsa nagyon megdícsért minket, azt mondta teljesen profin csináltuk, csak így tovább! :)) (Köszönjük, Zsuzsa!)
Sokat kellett várni a bébi show kezdetéig, ezért addig elugrottunk kajálni.
Azt mondták, hogy terv szerint a bébi show 15:00-kor kezdődik, de csak 16:15 körül tudták elkezdeni.
Amikor behívták a bébiket, akkor harmadiknak mentünk be Seppel.
Körbe kellett futtatni a kutyákat a körben, majd beállítani ismét. Itt már kicsit jobban megállt, és csak egyszer akart leülni. A bíró minden kutyust megvisgált, majd kiválasztotta a három legjobbat. Ebben sajnos nem voltunk benne, de ez nem lohasztotta le a kedvünket. :))
Zsuzsa a kiállítás után e-mailban elhalmozott dícséretekkel ismét :))
Hát azt hiszem büszkén mondhatom, hogy Seppy első kiállítása nagyon nagyon eredményes volt :)