Vadóc 2006.03.11-én teljesen átlagos kutyaként került be a HEROSZ állatotthonába az anyukájával (Szmöllivel) együtt. Ekkor 1 éves fiatal kan kutya volt. Az akkori viselkedése még teljesen eltért attól, ahogy kikerült a menhelyről. Eleinte nem foglalkoztunk vele különösebben, csak úgy, mint a többi kutyával. Természetesen figyeltünk épségére, kondíciójára, egészségére, de ő inkább elbújt mindenki elől a kennel hátsó részében. Viselkedése tartózkodó volt az emberekkel szemben, a többi kutyával mindig is jól kijött. Ha meg akartuk fogni, legszívesebben kitért ez emberi kéz elől. A rossz élmények határozták meg viselkedését, azért volt olyan visszahúzódó. Mikor az ivartalanítására került sor, én akkor ismerkedtem vele össze. Eléggé félt mindentől és mindenkitől, sokat kellett nyugtatgatni és foglalkozni vele, mire ki tudtam vinni a szabadba egy kicsit.
Minden így kezdődött, és mégis meddig eljutottam ezzel a kutyussal, szinte hihetetlen.
Akkor volt kedvenc, kiválasztott kutyám, akivel rendszeresen foglalkoztam a menhely kiképzési programja során, de megjegyeztem őt lehetséges utódnak. Miután elkerült Németországba az akkori kedvenc kutyusom, hamarosan elkezdtem a Vadóccal foglalkozni. Eleinte nem szerettem annyira, csak kellett egy kutyus, akivel foglalkozhatok. Úgy voltam vele: majd úgyis megszokom őt, és biztos, hogy megszeretem úgy, mint a másik kutyámat. Ez természetesen így is lett, sőt sokkal de sokkal jobban megszerettem őt, mint azt valaha is hittem volna!
Sokat sétáltam vele, és szép lassan összeszoktunk. Sétáról sétára egyre jobban megnyílt, megmutatta az igazi énjét és érdemeit. Néhány hónap múlva már nem lehetett ráismerni. Sokkal nyíltabb lett, bár a kennelben való elbújást továbbá is jellemző volt rá. Rájöttem, hogy a sétákon el is lehet engedni, mert visszajön, ha hívom. Ezzel nagyot javult a kapcsolatom vele. Megbíztam benne és szerintem ő is bennem. Elválaszthatatlan páros lettünk. Sok tulajdonságát megismertem, többek között az igen fejlett vadászösztönét is. És azt is, hogy mennyi szeretet lakozik benne. Ha leguggoltam hozzá, ő egyből a nyakamba mászott, olyan volt ilyenkor, mintha átölelt volna; és az a sok puszi, amit ekkor kaptam! Nagyon megszerettem, el sem lehet mondani mennyire. Végül hét hónapot töltöttem el vele, ez rengeteg idő, nem véletlen tehát, hogy nagyon hozzám nőtt egy ilyen csodás kutya.
Természetesen pont a fentiek miatt nagyon nehéz volt az elválás.
folytatás:http://fejermegye.herosz.hu/index.php?oldal=tortenetek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése